Csónaklakk, parkettalakk, vízbázisú lakk, fa lakk – az átlátszó védvonal

Mindannyian ismerjük a lakkot, ezt az átlátszó, fényes védőbevonatot, hiszen a mindennapi élet számos területén találkozhatunk vele. Létezik csónaklakk, parkettalakk, bútorlakk, betonlakk, autólakk, körömlakk – hogy csak a legismertebb fajtáit említsük.

Mi is pontosan a lakk?

A lakk egy jellemzően három komponensű oldat: olaj, gyanta és oldószer kombinációja. Az oldószer többnyire szintetikus anyag, de napjainkban már vizes bázisú lakkok is nagy választékban kaphatók. A tárgyak felületére felhordva az oldószer elpárolgása után összefüggő, átlátszó, fényes, vízzáró felület képződik. A festékekkel ellentétben színező pigmenteket többnyire nem tartalmaz a színtelen lakk, látni engedi a bevont felület legfelső rétegét. A fa felületek ily módon való lezárása éppen azért népszerű, mert nem takarja el például a fa anyag szép erezetét, természetes megjelenését. Leggyakrabban fa anyagokon alkalmazzák a felület lezárásra, vízzáróvá, simává, takaríthatóvá tételére. A fa lakk lehet speciálisan csónaklakk, parketta lakk vagy bútorlakk is.

• A csónaklakk egy víz- és UV álló lakk, tartósan vízbe merülő és az időjárás hatásainak kitett felületek lezárására szolgál. Például hajótestek, zsalugáter, erkélykorlát, oromdeszka, fa kerítés stb. kezelésére.
• A parkettalakk jellemzően kétkomponensű felületkezelő szer. Az A és B komponenst külön kell megvásárolni. Az A komponens doboza olyan nagy méretű, hogy a B komponens tartalma beleférjen, és a két termék összekeverhető legyen. A parkettalakkok és egyéb fa lakkok is háromféle „fényességben” kaphatók: matt, selyemfényű és magasfényű.
• A beltéri lakkokat, bútorlakkokat beltéri fa felületek kezelésére fejlesztették ki. Jellemzően egykomponensű, vízbázisú, környezetbarát termékekről van szó, háromféle – matt, selyemfényű, magasfényű – kivitelben.

A fán kívül műanyag, beton, fém és egyéb felületek lezárására is alkalmas, festett felületek legfelső védő, fényesítő rétegének is előszeretettel használják.  Jellemzően ecsettel viszik fel a felületre, de spray formájú, fújható kiszerelés is kapható. A modern lakkok természetes összetevőket (pl. lenolaj, gyanta) éppúgy tartalmaznak, mint kőolaj alapú kemikáliákát (pl. poliuretán, akril, terpentin). Az összetétel változatossága biztosítja a lakk bevonatok sokoldalúságát. 

Vízbázisú lakk

A vízbázisú lakk oldószerből (víz), és abban elkevert, de benne nem oldódó műgyanta cseppecskékből áll. Ha az oldandó anyag (műgyanta) folyékony cseppekből áll, akkor emulzió az oldat neve, ha szilárd szemcsékből, akkor diszperzióról beszélünk. A műgyanta részecskék megfelelő viszkozitását különböző stabilizátorokkal érik el. A vizes bázisú lakkok tiszta vízzel hígíthatók, de mindig tartalmaznak 1-15 % szerves oldószert is. A teljes száradás után a lakk vízállóvá válik, vízzel többé nem oldható.

A vízbázisú lakkok előnyei

• Fő előnyük a környezetre és egészségre is káros szintetikus oldószerek előállításának és használatának elkerülése, de emellett számos figyelemre méltó jó tulajdonságuk van.
• Rugalmasak – a lakkréteg nehezebben reped meg,
• könnyen kezelhetők – az oldószerként használt vízzel kevésbé szívják meg magukat a rostok, így a lakkozott felület simább marad, kisebb a szálfelhúzódás, sima, fényes, egyenletes felületet képez,
• gyorsan száradnak, nincs kellemetlen oldószerszag,
• nem gyúlékonyak,
• a használt eszközök, berendezések vízzel egyszerűen tisztíthatók.

Milyen felületek lakkozhatók?

A lakkokat eredetileg fa felületek kezelésére fejlesztették ki, és napjainkban is a leggyakrabban fán alkalmazzák. Lakkozás előtt gyakran fapáccal színezik a fát, kiemelve az erezet szépségét, majd lakkréteggel ellenállóvá teszik az időjárással szemben. A vegyipar fejlődése lehetővé tette a nem fa felületek (fém, műanyag, beton stb.)  lakkozását is. Igen gyakori felhasználás a festett fém felületek aeroszolos lakkal fényesebbé, ellenállóbbá tétele például autókarosszériák, régi fém tárgyak (pl. lámpabúrák) esetében.

Hogyan lakkozzunk?

• Portalanítsuk és a jobb tapadás érdekében enyhén érdesítsük meg a felületet egy finom szemcséjű csiszolópapírral.
• A használati utasításnak megfelelően 2-3 lakkréteget (hígítva vagy nem hígítva) vigyünk fel a felületre.
• Ezután újra csiszoljuk meg enyhén a felületet.
• Lakkozzunk újra 2-3 rétegben. A nagyméretű tárgyak (pl. bútorok, kerítések stb.) 5-6 réteget igényelnek, a kisebb dolgoknak (játék, képkeret stb.) 1-2 réteg is elegendő.
• Az elkészült fényes bevonat beltéren sok évig megőrzi szépségét, legfeljebb a nedvesség (felmosás) és a háztartási tisztítószerek hagynak nyomot rajta egy idő után. Kültéren 2-3 évente meg kell ismételnünk a felületkezelést.