A talajt tekintve a mángold nem kényes zöldség, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát, de általánosságban ahol más zöldség is szépen nő, ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet igényel.  Előkészületként alapos ásás szükséges, frissen trágyázott föld nem feltétel számára. A nagy leveleket növesztő mángold igényli a gyakori öntözést, és jól tesszük, ha a nedvességet mulcsolással marasztaljuk a földjében. A sorok közeit jó ötlet befedni szalmával, vagy épp a fűnyírásból származó nyesedékkel, sőt, ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szép, egészséges leveleket kapunk. A mulcsolást a későbbiekben a növény maga megoldja majd, nagy, árnyékoló leveleivel, de az első szedésig érdemes segíteni. A cseperedő növényt az öntözés mellett időnként kapálással, gyommentesítéssel kell ápolni, és jó hír, hogy tulajdonképpen nagyjából ennyi dolgunk lesz vele. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, őket szedegetéssel, vagy vegyszeresen távolíthatjuk el. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről; lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.