Kanári főnixpálma (phoenix canariensis) 17 cm-es cserépben. A pálmák családjába több mint 200 nemzetség és 3000-et is meghaladó faj sorolható. Benépesítik a tengerpartokat, előfordulnak a szavannákon és sztyeppéken, valamint a trópusi esőerdőkben és a magasabb hegységekben is. Fő díszüket leveleik adják, melyek megjelenése alapján legyezőpálmákat és szárnyalt levelű pálmákat különböztetünk meg. A szárnyalt levelű pálmák egyik legjellegzetesebb tagja a hegyipálma vagy gyompálma (Chamaedorea elegans), míg a legyezőpálmáké a Washington-pálma (Washingtonia). A pálmák természetes élőhelyükön sok esetben hatalmasra növekednek, és virágokat is hoznak. Szobanövényként tartva, a fiatalkori növekedési szakaszuknál nem fejlődnek tovább, ezért a gyompálmát leszámítva jellemzően nem hoznak virágot. A pálmák gondozásáról általánosságban elmondható, hogy a kellemesen meleg, világos helyet szeretik. A pálmák esetében gyakran jelentkező probléma, hogy a levelek csúcsa barnulni kezd, ezt jellemzően, a száraz levegő és a kevés öntözés okozza. Fontos a rendszeres, de mérsékelt öntözés, mivel a túlöntözés, a pangó víz a pálmák pusztulását eredményezheti, ahogy az is, ha a hajtáscsúcsra, ahonnan az új levelek fejlődnek víz kerül. A legyezőpálmák valamivel vízigényesebbek, mivel a nagyobb levélfelület miatt, gyorsabban párologtatnak. Szeretik az ásványi tápanyagokban gazdag talajokat, ültetésükhöz a B típusú virágföld megfelelő választás.