Nagymamáink konyhájából visszatért a sparhelt

Azt hihetnénk, hogy a nosztalgia, de a valóságban a takarékosság az oka annak, hogy manapság egyre többen döntenek a fatüzelésű berendezések, többek között a helytakarékos, időtálló és nagy hatásfokú sparhelt mellett, aminek gyártásával mind a mai napig nem álltak le.

A kemence utódjaként számon tartott sparhelt a német Sparherd, vagyis a takaréktűzhely szóból származik, és ahogy a neve is elárulja, egy takarékos eszközt takar, amivel nagyszüleink régen nemcsak sütöttek, főztek, de fűtöttek is. Kezdetben vályogból, téglából, csempéből készült, vaslemez volt a tetején, később azonban már zománcozott fémlemezből építették ezeket a tűzhelyeket.

Úgy hitték, a bivalyerős eszköz finomabb ízeket hoz elő az ételekből, amit a sütőtér samottbélésével magyaráztak, ez ugyanis egyenletes sütést tett lehetővé. A takaréktűzhelyt nemcsak a konyhába, de gyakran a szobába helyezték, hogy az ételkészítés mellett ezzel fűtsék a lakást. A sparhelt mellett szólt, hogy a kialakítása nagyon egyszerű volt. Bárhol be lehetett üzemelni, ahol volt kémény, mindennek tetejébe pedig nem igényelt túl sok gondozást.

A sparhelt egészen a 70-es évekig hódított, ám a villanytűzhelyek és a palackos gázrezsók megjelenésével kiszorultak a piacról – egészen mostanáig. Ugyan a beépített takaréktűzhelyek ma is ritkaságszámba mennek, a mobil sparhelteket egyre többen fedezik fel maguknak. A kínálatban nemcsak a hagyományos takaréktűzhely lelhető fel, de modern, beszerelhető, központi fűtésre csatlakoztatható készülékek is.

A sparheltet elsősorban vidéken, a hagyományos parasztházakba keresik, az egyszerűbb alapterületű házakat ugyanis egymaga képes befűteni, de sokan a már meglévő fűtőrendszert egészítik ki a takarékos eszközzel.

Így illeszkedik a sparhelt a modern környezetbe:

A post shared by @lillamarko on

A post shared by @elisabethvetland on

A post shared by RH (@rrrraibe) on

 

Iratkozz fel hírlevelünkre

és értesülj akcióinkról az elsők között!