Alapvetôen két, egyedi és központi fûtési módot lehet megkülönböztetni.

Egyedifûtésnél gyakoriak a szilárd tüzelésû kályhák, cserépkályhák, míg gáztüzelésnél a konvektorok. Mindegyikre jellemzô, hogy a berendezések hatásfoka messze elmarad a központi berendezésekétôl. Szabályozhatóságuk, különösen a szilárd tüzelésnél kérdéses, ezért a központi berendezésekhez képest kevésbé komfortosak.

Központifûtéseknél döntôen a melegvízüzemû radiátoros fûtések, kisebb számban padló-vagy más felületfûtések jellemzôek.
A társasházak központi kazánnal és lakásonkénti készülékkel egyaránt fûthetôk.

Az utóbbit elsôsorban azért választják, mert a lakásonkénti saját berendezés miatt nincs „távfûtés íze”, de a szakmai és gazdasági érvek a központi rendszer mellett szólnak.

A nagyobb egységteljesítményû berendezés kedvezôbb hatásfokú, általában rugalmasabban szabályozható, nem kell lakásonként gázbekötést, kéményt kialakítani, berendezést vásárolni, csak a lakásonkénti hômennyiségmérô jelent többletköltséget.

A kiviteli költségek a központi megoldással lakásonként kb. 500 00–1 000 000 forinttal olcsóbbak, ezért új építésû társasházakban a központi fûtés ajánlható. Üzemeltetését megnehezítheti a kombikészülékek alkalmazása, mert a használati meleg víz és a fûtés teljesítményigénye jelentôsen eltér egymástól.

Magas, illetve alacsony hômérsékletû rendszerek
A hôátadó közeg, azaz a csövekben keringô víz hômérséklete alapján megkülönböztetünk alacsony és magas hômérsékletû fûtési rendszert. Ott, ahol kisebb a hely a fûtési rendszer kialakítására, a magas hômérsékletû megoldás ajánlható. Az alacsony hômérsékletû fûtési rendszerek (például a padlófûtés vagy a falfûtés) lényege, hogy alacsony (40 °C körüli) hômérsékletû víz kering a rendszerben, és a radiátorokhoz képest jóval nagyobb felületen adják át a lakásnak a meleget.

Az alacsony hômérsékletû fûtés elônye, hogy egyenletesebb a hômérsékleteloszlás a szobában, kevésbé alakulhat ki kellemetlen huzat, a nagy felületek sugárzó hôleadása miatt alacsonyabb szobahômérsékleten is kellemesen érezzük magunkat. Jól alkalmazhatók kondenzációs kazánokhoz, vagy különbözô megújuló energiát hasznosító (napkollektoros vagy hôszivattyús) rendszerekhez.

A padlófûtés nagy felületû, alacsony hômérsékletû fûtés, az alacsony hômérsékletû rendszerek minden elônyével. Nagy a hôtehetetlensége, azaz lassan fût fel, de lassan is hûl le, hûtésre pedig nem alkalmas. Csak jól szigetelt épületeknél ajánlott a használata.

A központi fal- és mennyezetfûtés szintén nagy felületû, alacsony hômérsékletû fûtés. Kisebb a hôtehetetlensége, és hûtésre is alkalmas. A fal-és mennyezetfûtés elônye az, hogy megszûnnek a hideget sugárzó falfelületek, emiatt a hôérzet nagyon kellemes. Hátránya, hogy nem lehet elé bútort rakni. A rendszer veszteségeinek csökkentése érdekében csak jó szigetelésû külsô falakra ajánlható.

A légfûtés nem túl elterjedt, mert kellemetlen huzattal jár, port szállíthat, és zajosabb, mint a vízfûtés. Ez a fûtési mód leginkább alacsony energiafelhasználású épületeknél jöhet szóba, ahol célszerû az egyébként is beépített szellôzô berendezés levegôjének temperálásával a fûtést is megoldani.

A legelterjedtebb magas hômérsékletû megoldás a központi radiátoros fûtés. Általában könnyû hozzá kivitelezôt találni, mert a szerelôk megfelelô szakmai rutinnal rendelkeznek, a hômérséklet pedig termosztatikus szelepekkel helyiségenként is kiválóan szabályozható.

A klímakonvektorokat vagy fan-coil berendezéseket inkább irodaépületekben használják. Ezekben a ventilátorral felszerelt fûtôtestekben hideg és meleg víz is keringhet, így nyáron hûtésre is használható.

Az elektromos hôsugárzók kisméretû, kompakt, magas hômérsékletû fûtôberendezések. Teljesítményszabályozásuk kiváló. Nagyon nagy hátrányuk, hogy az elektromos árammal mûködnek, ami jóval drágább, mint más energiák, ezért csak idôszakosan és szükségmeg-oldásként érdemes használni. Az elektromos hôsugárzók elé sem szabad bútort tenni.

Kazánok
A fûtési rendszer lelke a kazán.
A tüzelôanyag-fogyasztás arányos a kazán éves hatásfokával. Mivel a hagyományos kazánok éves hatásfoka a legrosszabb, ezért ezek lecserélése idôszerû. Egyes régebbi készülékeknél gyakran akár 50 százalék körüli (esetleg alatti) éves hatásfokról lehet beszélni.

A kondenzációs kazánok fogyasztása alacsony vízhômérsékletre tervezett fûtési rendszereknél a legalacsonyabb. Magasabb vízhômérsékletre tervezett fûtésnél hatásfokuk a hagyományos kazánokéval egyezik.

Szintén fontos szempont a fûtés kialakításkor, hogy mennyi áramot fogyaszt a meleg vizet keringtetô szivattyú, ami a fûtési szezonban jócskán megnövelheti a villanyszámlánkat. A kazán kiválasztásánál legyen szempont a hozzá tartozó szivattyú is. A legjobbak az elektronikus szabályozású szivattyúk, mert ezek automatikusan a lehetô legalacsonyabb fordulatszámon mûködnek, ami jelentôs megtakarítást jelent! Termosztatikus szelepek alkalmazásánál, ahol változó a fûtôvíz tömeg-árama, ez különösen fontos.

Tovább javíthatjuk a fûtés hatékonyságát, ha a radiátoros fûtésnek a falakban, padlóban futó csöveit is szigeteljük. Így nem a falazatot fûtjük, és a fûtôközeg tényleg ott adja majd le a meleget, ahol szükséges.

Kémények
Viszonylag ritkán esik szó a kéményrôl, ha a fûtés hatékonyságáról beszélünk, pedig a kémény is a fûtési rendszer szerves része, és sok múlik rajta. A fûtési szezon baleseteinek, haláleseteinek többségét a készülékek hiányos légellátása, az égéstermék elvezetésének hibái okozzák. Ilyen hibák az úgynevezett nyílt égésterû kazánoknál keletkezhetnek, amelyek a szoba levegôjét használják az égéshez. Egy évek óta jól üzemelô berendezés is veszélyessé válhat, ha a nyílászárócserénél tömören záró nyílászárókat építenek be, vagy új konyhai szagelszívó, fürdôszobai szellôzô ventilátor, ruhaszárító berendezés csökkenti a lakásban a légnyomást, és az égéstermék kezd visszaáramlani. A balesetek elkerülése érdekében érdemes szén-monoxid-mérôt felszerelni, de még fontosabb, hogy ne feledkezzünk meg a kémények és kazánok rend-szeres felülvizsgálatáról. Nem fordulhatnak elô ilyen balesetek, ha a kazán olyan belsô légtértôl függetlenül üzemelô berendezés, amely a külsô térbôl szívja be az égési levegôt. A kondenzációs kazánok és a közismerten „turbókészülékeknek” hívott ventilátoros készülékek mind ilyen kialakításúak. Ezek a berendezések nem csupán biztonságosabbak, hanem az éves hatásfokuk is általában kedvezôbb.

Hőmérsékletszabályozás
A hatékony fûtés kulcsa a hôszabályozás, hiszen a legjobb hatásfokú kazán is pazarol, ha feleslegesen fûti a lakást. Tartsunk tehát mindig olyan hômérsékletet a szobákban, amennyire éppen szükség van! Minden olyan idôszakban, amikor alacsonyabb a helyiség hômérséklete, kisebb lesz a hôvesztesége, és így energiát tudunk megtakarítani. Ezért éjszakára, vagy ha nem használjuk a helyiséget, célszerû a hômérsékletét csökkenteni.

A központi szabályozók a fûtôvíz hômérsékletét szabályozzák a külsô hômérséklettôl függôen, és beállíthatjuk velük a normál és csökkentett fûtési idôszakok idôprogramját, csökkentve ezzel a kazán és a lakás energiaveszteségét.

A központi szabályozás mellett tanácsos a hômérsékletet helyiségenként külön szabályozni, mert így a használaton kívüli helyiségek hôfoka alacsonyabban tartható, és a napsugárzásból vagy a benntartózkodók hôjébôl származó hônyereség is jobban kihasználható. A legegyszerûbben termosztatikus radiátor-szelepekkel szabályozhatók az egyes helyiségek. A használaton kívüli helyiségben érdemes a hômérsékletet 5-6 °C-kal alacsonyabbra állítani. Ha termosztatikus szelepeket használunk, 20-30százalékos energiamegtakarítással számolhatunk.

A szobatermosztátok olyan, nem túl nagy lakásokba javasolhatók, ahol a helyiségeket összenyitva használják, ezért a hômérsékletük hasonló. A szobatermosztát kiegészíthetô a helyiségek hôfokát szabályozó termosztatikus szelepekkel is, a szobatermosztát helyiségének kivételével.

Terveztetés, engedélyeztetés
A jelenlegi elôírások csak a gázellátás tervezését és a kémény kialakítását kötik szakhatósági engedélyhez, amit a tervek birtokában a helyi gázszolgáltatótól és a kéményseprôipari szolgáltatótól szerezhetünk be. Ennek ellenére a többi szakági tervet is jobb tervezôvel elkészíttetni, mert így könnyebb megtalálni a megfelelô megoldásokat, a precíz számítások pedig kiküszöbölik a felesleges és költséges túlméretezést. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy családi háznál a tervezéssel akár néhány 100 000 forint kivitelezési költséget is meg lehet takarítani, ami jóval több, mint a tervezési díj.

Tervezôt és kivitelezôt referenciamunkák alapján válasszunk, és nézzünk utána, vállal-e a kivitelezô cég szervizszolgáltatást, karbantartást. Mindig ragaszkodjunk a szerzôdéshez és a számlához, mert garanciaigényeinket így tudjuk érvényesíteni. Ugyanez igaz a termék-választásra is.