A régi épületek nyílászáróinak állapota általában nem megfelelô, az ablakok, ajtók kevésbé jól záródnak, ami az épület hôveszteségének akár 10 százalékát is okozhatja. Korszerû nyílászárók beépítésével, vagy a meglévôk tömítésével azonban ez akár a negyedére csökkenthetô. Ezáltal nemcsak az energiafogyasztás, de a por- és a zajszennyezés is csökken, azonban ezután jobban oda kell majd figyelnünk a gyakoribb szellôztetésre. Megfelelô szellôztetéssel ugyanis elkerülhetjük a falak penészesedését, mivel a penészedés oka, hogy a tökéletes légzárású ablakokon nem tud távozni a használatkor folyamatosan keletkezô pára a helyiségbôl. Megoldást jelethet az úgynevezett higroszellôzôk beépítése az ablakkeretbe. A higroszellôzô, ha kell, a szoba páratartalmának megfelelôen enged be friss levegôt, és csökkenti a páratartalmat.

Az ablak résein fellépô hôveszteség kétféle réstömítéssel szüntethetô meg. Olcsóbb megoldás, ha öntapadó szigetelô profilt ragasztunk a nyílászárók záródáskor illeszkedô éleire. Ennek élettartama azonban igen rövid, legfeljebb néhány év. Tartósabb megoldás, ha a rosszul záródó, megvetemedett szerkezeteket elôször asztalos munkával újraillesztik, majd az így elôkészített keretekbe hornyot marnak. A szigetelô profil ebbe a horonyba kerül. A szigetelés fajlagos beruházási költsége 600-700 Ft/fm, élettartama körülbelül 10 év.

Csere
A régi, korszerûtlen nyílászárókra jellemzô a nagy hôátbocsátási tényezô (U=3-6 W/m2K), ez a modern, hôszigetelô üvegezésû ablakoknál már akár 1,1-1,4 W/m2K-re is csökkenthetô. A nyílászárócsere azonban nem olcsó beruházás, az energetikai megtakarításokból nem térül meg rövid idô alatt. Ha viszont a nyílászárók általános állapota miatt amúgy is le kell cserélnünk azokat, mindenképpen érdemes jobb hôvédô képességû nyílászárókat beépíteni, mert a hagyományos nyílászárókhoz viszonyított többletköltségük olyan csekély, hogy az a cserét már gazdaságossá teheti.

Tokok, keretek
A fából készült tokok és keretek általában megfelelnek a hôtechnikai követelményeknek, bár a jelenleg gyártottak többségének profilvastagsága az anyagtakarékosság miatt csupán 62-68 mm közötti, amelynek a hôátbocsátási tényezôje 1,2-1,5 W/m²K. Pedig a vastagság csekély növelése is jelentôsen javíthatja a keretszerkezet hôátbocsátási tényezôjét (ha a profilvastagság 80 mm, a hôátbocsátási tényezô már körülbelül 1,0-1,1 W/m²K). Ma a leggyakoribbak az ún. háromkamrás rendszerû PVC profilok, profilvastagságuk általában 58-60 mm (hôátbocsátási tényezôjük 1,5-1,8 W/m²K).

A szerencsére egyre inkább terjedô négy- és ötkamrás rendszerek vastagsága már eléri a 68-70 mm-t, és U-értékük megközelíti a vastagabb fa profilokra jellemzô hôátbocsátási tényezô értékét (U = 1,1-1,4 W/m²K). Beépítéskor fontos odafigyelni a tokok helyes rögzítésére, valamint a fal és a tok közötti rés kitöltésére is, mert csak ekkor szigetel jól az új ablak.

Üvegezés
A két- vagy háromrétegû korszerû üvegezés a hôszigetelés lényeges eleme. A kettôs rétegû üvegezés belsô, „légrés” felôli oldalát speciális bevonatú hôszigetelô réteg fedi. A hôátbocsátási tényezô értéke tovább csökkenthetô, ha az üvegek közötti rést nemes gázzal töltik ki. A 4-16-4 mm-es háromrétegû, bevonatos és argon töltésû üvegezéssel pedig még kedvezôbb hôátbocsátási tényezô érhetô el (U = 1,0-1,4 W/m²K).