A hôszigetelés célja mûszaki értelemben nem más, mint az épületek és az épületszerkezetek hôvédelme, vagyis mérsékelni kell: a téli fûtési hôveszteséget; a nyári hôterhelést; a hôhidak kialakulását; a szerkezeten belüli és a belsô felületi pára-lecsapódást; valamint biztosítani a belsô terek megfelelô komfortfokozatát (hômérséklet, páratartalom).

Mindennek csak megfelelô eszközökkel, odafigyeléssel, és egyéb apró, de lényeges szempont figyelembevételével tehetünk eleget – egyrészt az épület tervezése, másrészt a kivitelezés, a mûködtetés során. Nem mindegy például, hogy merre néznek az ablakok, milyen vastagok a falak, milyen formájú a ház. A kivitelezéskor pedig arra érdemes figyelni, hogy jó minôségû anyagokat használjunk, a mesterek pontosan dolgozzanak, és a ház valóban úgy épüljön meg, ahogyan a tervekben szerepel. Az építés alatt hasznos lehet független mûszaki ellenôr segítségét kérni!

Az épületfizika meghatározása szerint hôhidaknak az épületet határoló szerkezetek olyan részeit nevezzük, amelyeken többdimenziós hôáram alakul ki. Hétköznapi nyelven a hôhíd a szerkezetnek olyan része, amely jobban vezeti a hôt, mint a többi. Az épület hôgazdálkodását hátrányosan befolyásolják a hôhidak, amelyek az épület sarkain, kiszögellésein, valamint a különbözô szerkezeti elemek találkozásánál képzôdhetnek. Ekkor a jobb hôvezetésû, erôsebben hûlô elem fokozottabban vezeti el a hôt a külvilág felé; errôl tapintással gyôzôdhetünk meg a legegyszerûbben, mert ezek a falfelületek hidegebbek. A hôhidak csökkentik a falak szigetelôképességét, és a penészesedést is elôsegítik, mert a hide-gebb felületen nagyobb a páralecsapódás. Megfelelô szigeteléssel és szellôztetéssel azonban mindezt elkerülhetjük.

A szigetelôanyagok közös jellemzôje a nagyon alacsony hôvezetô képesség, ami az anyag-szerkezetük celláiban vagy a szálak, rostok között tárolt levegônek köszönhetô. A piacon számos szigetelôanyag típus található, ezek ajánlott felhasználásáról mindig érdeklôdjünk a gyártónál, vagy kérjük ki szakember tanácsát! A szigetelôanyagok megválasztásánál az ár mellett érdemes figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kiválasztott szigetelôanyag megfeleljen a tûzvédelmi elôírásoknak. A polisztirol a leggyakrabban alkalmazott homlokzati hôszigetelô anyag. Elônye, hogy könnyen szállítható, tárolható, méretpontos, ragasztása, rögzítése egyszerû. Hátránya, hogy csökkenti a homlokzat páraáteresztô képességét, és merevsége miatt íves felületeken például nem alkalmazható. Szintén elterjedt szigetelôanyag a kôzetgyapot, ennek felhelyezése már több szakértelmet kíván. Alaposabb felületelôkészítést és pontosabb méretezést igényel, viszont szinte mindenféle felület kialakítására alkalmas és tûzálló. Az üveggyapot a kôzetgyapothoz hasonló tulajdonságokkal és alkalmazási lehetôségekkel bír, ezenfelül jó hangszigetelô. Speciális megoldás a polisztirol vagy kôzetgyapot szigetelômaggal ellátott fagyapot , amely a mechanikai hatásoknak jobban ellenáll, ezért könnyebb vakolni, szigetelômagja viszont jó hôszigetelô. Egyre többször találkozhatunk cellulóz alapú szigeteléssel, ami kifejezetten környezetbarát megoldásnak számít, kivált, ha újrahasznosított papírból készül. Ebben az esetben az apróra darált, tûzvédelmi anyaggal kezelt papírt magas nyomással juttatják a szigetelendô rétegek közé. Ezzel a szigeteléssel hasonlóan jó szigetelési hatást érhetünk el, mint a ha-gyományosakkal. Bármelyik anyagot választjuk is, fontos szempont, hogy a hôszigetelést rendszerben vásároljuk, azaz a gyártó által ajánlott rögzítôanyagokat, ragasztókat, vakolaterôsítô hálókat, vakolatokat stb. vegyük meg. Ne mindenbôl a legolcsóbbat keressük, mert így nem garantálható az elkészült szigetelés kellô minôsége és tartóssága.